Elvitték a rókámat!: 

 

 

 

Selene egész nap tüsszentett. Túl sokat volt fent és gyönyörködött az Eiffel-torony nyújtotta kilátásban, végül persze sikerült lejutnia, majdnem leesett akció közben de sikerült tornászokat megszégyenítően lejutnia.

Mostanság a legfrissebb gonosztevő egy titokzatos emberrabló volt aki bármilyen összefüggés nélkül rabolta el a fiatalokat, van akinek sikerült elmenekülni és kiugrania kocsiból de olyan sokkot kapott, hogy a kihallgatásánál semmire nem mentek vele. Zorro próbált nyomozni de semmire nem ment vele, ezért hát annyit tudott csinálni, hogy éjjel járőrözik és lesz szerencséje belefutnia, emiatt fáradt volt, jó esetben aludt 4 órát, többiben iskolában volt vagy járőrözött. Selene-t nem avatta be amiért kicsit mérges volt, hiszen ha akarja ha nem társak. Utolsó órájuk elmaradt ezért előbb hazamehettek, háttal nekidőlt az iskola falának és várta mikor lép ki a kis rókája a kapun. Majdnem 1 órát várt türelmesen amikor kilépett a kapun. Gyorsan elhaladt mellette, egy szót mondott neki majd a saroknál befordult.

Az építkezésnél voltak.

-Mit akarsz? - Kérdezte Jaden.

-Csak megtudni mire vadászik mostanság a rókám. Társak vagyunk, remélem emlékszel.

-Ebbe inkább ne keveredj bele. Megígértem, hogy beavatlak de ez nem bankrablás, te meg nem vagy szuperhős.

-Igaza van, – Mondta Trixx. - nem kéne ebbe belekeveredned, amúgy sem tudnál mit csinálni. Legyünk őszinték, nem tudod tartani Zorro-val a ritmust, mire te észbe kapsz ő már rég eltűnt, mikor elkezdesz futni ő már rég célba ért, mikor meghallasz valamit ő már rég ott van amikor te indulnál. - Selene erre nem tudott mit mondani, ahogy arra sem, hogy nem csak a fiúnak de a kwaminak is karikásak a szemeik, és mintha Jaden morcosabbnak nézne ki mint általában.

 

-Hát ha nem akkor nem. Hazamentem. - Megfordult és elment. Meglepődve figyelték, hogy ilyen könnyen beletörődött, túl könnyen, és amikor egy ügy túl könnyűnek tűnik az nem igaz. Jaden most először érezte azt, hogy nehezebb Zorro-nak lenni mint azt kiskorában gondolta. Első dolga az volt amikor hazaért, hogy megcsinált a házi feladatait és mindent megtanult, hogy fenntartsa álcáját, utána aludni ment, szólt szüleinek, hogy ébresszék fel mert később dolga lesz. Este 9 órakor pontban elindult. Besötétedett. Az emberrablások miatt kihaltabbak voltak az utcák mint szoktak lenni, féltek az emberek. Női sikoly hallatára rögtön odament, egy magas kalapos nőt akartak erőszakkal betenni a kocsiba, de nem sikerült, Zorro az egyiket a másiknak lökte akik beestek a kocsiba, a harmadiknak pedig akkorát bevert, hogy elájult. A vezető nyitott ajtóval elhajtott otthagyva ájult társukat. Zorro meg akart fordulni, hogy kikérdezze a nőt nem tudja miért akarták elrabolni, tud-e valamit, egy valamire nem számított. A kalapos nő miközben megköszönte közelebb lépett az akkor háttal álló Zorro-hoz, helyzetét kihasználva egy injekciót nyomott belé amitől a földre zuhant, de még nem ájult el, nem tudott mozogni, szemei is egyre jobban lecsukódtak, utolsó emléke az, hogy a fekete kocsi visszatolatott, a nő pedig leveszi a kalapját és mond valamit. Csapdát állítottak a rókának, és bele is sétált.

 

-Hee... Elvitték a rókámat. Azt hiszem, ezt nem hagyhatom ennyiben.

 

Ébredezik, forgatja fejét, próbál megmozdulni, visszaemlékezni. Próbálja kezeit és lábait mozgatni de nem tudja megmozdítani, megnézni miért. Odakötözték egy műtőasztalhoz.

~Az a nőszemély... - Szedte össze gondolatait és rakta össze a képet. ~Nem hiszem el, hogy bedőltem.

Női magassarkú koppanások értek egyre közelebb, majd kinyílt az ajtó és egy középkorú nő jött be akinek szinte semmi haja nem volt.

-Remek! - Csapta össze kezeit. -Felébredtél! Nem hiszem el, hogy tényleg sikerült, azt hittem a bátor és erős Zorro-t nehezebb lesz elkapnom. - Nevetett. -Tudom, hogy azt hiszed valahogy ki fogsz jutni, de nem. Ez a hely egy már ősidők óta nem használt kórház, ez pedig egy lenti boncterem.

-Befogná? Idegesítő a hangja.

Tapsolt egyet, mire bejött 2 férfi és mindketten adtak 1-1 verést Zorro-nak aki ettől vért köpött fel.

-Kisfiam, tudnod kéne hol a helyed, főleg amikor sarokba vagy szorítva.

-Voltam már rosszabb helyzetben is. - Hazudott, ilyen tehetetlen még sosem volt.

-Vigasztaljon a tudat, hogy bármilyen más helyzetben nem kell többé lenned.

~Ha el tudnám a furulyámat érni. - Megpróbált megmozdulni de nem sikerült.

-Ne erőlködj. Attól amit beadtunk még egy jó darabig nem fogsz mozogni, de ha tudnál sem mennél semmire. Pár óra múlva pedig... enyém lesz a fejed és a hajad egyaránt. Sajnos a többiek már kezdenek rohadni úgyhogy muszáj valakit kidobnom, ezért kell nekik egy új barát aki pótolja a régit.

~Mi?

A kopaszodó nő látva az értetlenséget kinyitotta a Zorro melletti szekrényt. Tágra nyílt szemekkel nézte végig a levágott fejeket amik különböző módon vannak tárolva. Egyiket csak betették egy üvegbe, az rothadni kezdett, másikat lefagyasztották ezért még látszott a fiú szemeiben a félelem, harmadikat csak vízbe tették. Ilyen módon rengeteg fej volt, de csak kettő kezdett rohadni.

-Elmebeteg...

-Mint láthatod, öreg vagyok már, nincs társaságom, de ami a legjobban szíven ütött, alig van hajam, 56 éves nő vagyok mégis a nagyanyámat több hajjal temették. Ezért kellenek Ők. A hajuk dús, és fiatalok. Pardon, csak volt hosszú a hajuk, levágtam a lányok csodálatos haját, hogy hozzám méltó parókát csináljanak, de egyiket sem érzem igazinak.

~Nem is értem miért....

Hirtelen elment a világítás, aztán gyorsan visszajött.

-Ne menj sehová. Később jövünk érted drága.

~Nem mintha tudnék bárhova is menni te szőrös villanykörte. Legalább a szekrényt becsukhatta volna...

2 órával később sem sikerült kiszabadulnia. Ilyenkor lett volna jó ha lenne egy társa aki szintén birtokolja valamelyik talizmánt, vagy Superman, de még Csodanő is, bárki jó lenne. Műtőasztalostól felvitték az emeletre. Újabb fény alá tették. 

~Remek. Isten tudja mennyi gonosztevőt intéztem el, jutottam ki rosszabbnál rosszabb helyzetekből, erre így halok meg. És miért? Mert idióta voltam és nem számítottam erre.

Elment az áram majd pár másodperc múlva visszajött. A vezető, vagyis a nő aki átverte Zorro-t már készen állt a „műtétre”.

 

Eközben nem messze Zorro-tól.

HAPCI
-Egészségedre. - Mondták egymásnak a biztonsági őrök. -Nem én voltam. - Mondták egyszerre. Erre hirtelen felnéztek és meglátták.

-Hupsz. - Leugrott a plafonról kikerülve az őrök ütését, sőt mi több még ki is gáncsolta őket majd ügyesen elintézte, hogy egymást üssék meg úgy, hogy kifeküdjenek. -Nos, hol lehet rókám? - Gyors de halk futással haladt előre figyelve a környezetére és minden megmozdulásra.

 

-Remélem nem megy el többször az áram, különben még a végén nem lesz egyenesen a vágás.

-Akár el is napolhatja.

-Szeretnéd, mi? De neeem. Viszont, hogy lásd nagyvonalúságomat, nem fosztalak meg maszkodtól, hagyom, hogy még halálodban is megmaradjon a titokzatosságod, sőt, mivel rólad a híres Zorro-ról van szó ezért még le is fagyasztom a fejedet! Igen, ez így tökéletes!

~Nem hittem, hogy valaha ilyet fogok magamban mondani, de segítsééég! - Izgett mozgott, mindent megpróbált, de semmire nem ment.

-Maradj nyugton drága vagy neked lesz rosszabb.

-Mintha ennél rosszabb létezne. - Forgatta szemeit.

-Hidd el nekem, hogy létezik, de ezalatt nem bármilyen törésre vagy darálásra gondolok.

-Darálás, remek... Még a végén kiderül jól járok a lehetőségekhez képest.

-Akkor elég a beszédből. Kezdjük.

~Nem, nem, nem, nem, nem és nem, ezerszer is nem! Nem akarok még meghalni, nem így! Zorro-nak nem lehet így vége! Istenem, tudom nem vagyok vallásos és nem szoktam templomba menni, gyónni és így tovább de kérlek, könyörgök segíts nekem! Bármit megteszek, még azt az őrült lányt is elfogadom társamnak és mondom azt, hogy nem csak golyófogó csak könyörgök had ne így halljak meg! - Imái úgy néz ki meghallgatásra találtak de nem Istennek köszönhetően.

Már a torkánál volt a kés amikor az ajtón beesett egy meglőtt biztonsági őr aki annyit tudott még kinyögni főnöke felé, hogy meneküljön. Ijedtében kiesett a kés a kezéből, a legjobb emberét ilyen könnyen lelőtték, el sem tudta képzelni miféle szörnyeteg állhat az ajtón kívül. Hamar kiderült. Biztos léptekkel bármilyen elővigyázatosság nélkül belépett a szobába, voltak rajta sérülések de csak karcolások.

-Adja vissza rókámat vagy úgy jár mint az emberei. - Fegyverét a nő felé tartotta, szemeiből csak úgy árat a nyugalom, tudta, hogy nem viccel.

~Biztos csak képzelődök.

-M-Mennyit kérsz? Mondj egy összeget és én kifizetem, nem számít mennyi! 5X, nem is, 10x annyit fizetek mint amennyit fizettek neked! - Kétségbeesett, innen is látszik, hogy elmebeteg de gyenge mint a harmat és egyedül semmire nem képes csak fejet vágni.

-Nem mondom el még egyszer, ha most azonnal nem engedi el akkor én csinálom de akkor magának már esélye sem lesz, drágám. - Erre a kést Zorro torkához tette.

-Melyikünk a gyorsabb, te a fegyvereddel vagy én a késemmel? Ha engem lelősz attól még el tudom vágni a torkát!

-Ki mondta, hogy magát lövöm le? - Értetlenül nézett a lányra. Ha nem őt lövi le akkor mit akar tenni? Zorro felé lőtt 5 lövedéket, de nem a testét célozta és találta el hanem oldalt a kötelet és a csomót. Zorro így már könnyedén kiszabadult, felugrott majd egy rúgással a falhoz küldte a nőt, de az az egy annyira erősre sikeredett, hogy egyrészt vért köpött, másrészt berepedt a fal. Ütötte volna addig amíg a fogai nem esnek ki de a földön fekvőt nem bántja ha már el van intézve. Pisztolyát visszatette egy mozdulattal a tartójába.

-Menjünk, kis rókám. Hívtam rendőröket, intézik a többit. - Megfogta a csuklóját és elindult kifelé, de Zorro hátrált.

-Mi volt ez? - Kérdezte Zorro.

-Társként viselkedtem. - Elindult lefelé majd a hátsókijáraton át távoztak, hogy elkerüljék a rendőröket mielőtt oda is mennének.

 

Miután kiértek, Zorro elvitte Selene kérésére a parkba, letette az egyik padnál amire egyből le is huppant.

-Köszönöm...

-Nincs mit. - Kacsintott.

-De! Minden ellenére ez túl veszélyes volt. Mi van ha életveszélyesen megsérülsz?!

-Kedves, hogy gondolsz rám kis rókám de azok a nagyra nőtt gorillák csak pár karcolást tudtak helyszűke miatt ejteni.

Zorro sóhajtott egyet majd mondta. -Lelőtted őket? - Kicsit nehezen jött ki a kérdés a száján, de muszáj volt tudnia.

-Igen, de nem halálosan, csak annyira, hogy egy ideig ne tudják a kezüket vagy lábukat használni.

-Sajnálom... - Lelkiismeret furdalása volt a fiúnak amiért miatta kellett emberekre lőnie, úgy érezte ekkorát még életében nem hibázott. Hálás volt amiért megmentette de ha miatta ölt meg volna valakit és emiatt egész életére megbélyegezné magát, azt sosem bocsátaná meg magának.

Selene felállt a padról és társa elé lépett és mint az elején, mélyen a szemeibe nézett.

-Meghoztam egy döntést, a saját döntésemet, amit nem bántam meg. A rókám csak ne érezze magát rosszul miattam. Értem vagy értem? - Nem válaszolt szavakkal, de bólintott egyet jelezve, megértette.

-Egyébként, honnan szereztél fegyvert?

-Amikor a többi lány pónikkal játszott én kést éleztem, amikor barbiztak, én lőtéren voltam.

-Nem válasz a kérdésemre.

-Megvannak az ismerőseim. - Mosolygott.

~Mégis milyen ismerősök?!

-Akkor most engedelmeddel megyek, nem kell elvinned. - Integetett Zorro-nak majd lassan eltűnt az éj sötét leple között. Követve a lány példáját ő is indult.

Jaden fáradtam vetette magát ágyára és fúrta fejét párnájába mint egy strucc a földbe a fejét. Trixx is kidőlt. Lett volna miről beszélniük Selene-nel kapcsolatban de az eltelt éjszakák kellőképp kifárasztották őket, főleg Jaden-t, Trixx legalább iskolaidőben tudott valamennyit aludni.

 

3 órakor

-Hazaértem, apa...

Oldal: 3. fejezet: Elvitték a rókámat!
Miraculous - Rókacsapda - © 2008 - 2024 - miraculous-rokacsapda.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat