Hoppá!:

 

Párizs hőse: Zorro, ki mindig ott terem a bajnál és védi meg minden erejével az embereket. Nem látták még arcát, jól őrzi civil valóját. Lányok rajonganak érte pedig egy szavát sem hallották. Tetteivel old meg mindent szavak nélkül mint egy néma, majd tűnik el szemrebbenés nélkül mint egy ninja. Sok találgatás van jelleméről de az igazság, hogy mind igaztalan.

Mindig vigyázott alteregójára, de hibázni emberi hiba, ez alól Jaden sem kivétel. Nem figyelt eléggé, nem vette észre, hogy van rajta és kwamijával még valaki, ezért hát titka titkára fény derült, amivel akkor még nem tudta, de egy új történet kezdődött...

 

Fényes nap virradt Párizs lakóira. Madarak reggeli csiripelése színesítette az utcákat, persze ezt nem mindenki értékeli. A sokáig fent maradó és koránkelő diákok kis része akik inkább aludtak volna, és mert a reggel egyenlő az iskola kezdésével, szívesebben hallották volna ahogy a szüleik madarat paníroznak majd sütnek. De nem mindenki az egyszerű koránkelés és az iskola miatt mérgelődik, hanem az iskola miatt. Nem a véget nem érő színtelen, unalmas órák, maga az épület és a házi feladat lombozta le Jaden-t hanem az, hogy az odajáró diákokkal, avagy ahogy ő nevezi, bunkó gyökerekkel kell találkoznia akik naponta megalázzák, kwamiján kívül és olykor szüleinek említve, hogy idegesítik nem panaszkodik ugyanis magának választotta az ügyetlen lúzer szerepét. Igazi személyiségét jobbnak látta nem felfedni mások előtt, ha a az ellentétét, a gyenge, ijedős, beszari és ügyetlent játssza aki még a fűben is simán megbotlik akkor annak, hogy valaki rájöjjön arra, hogy ő Zorro semmi esély.

Reggel 6 órakor felkelt, a mellette fekvő róka kwamiját, Trixx-et hagyta aludni indulásig és kikészített neki pár szőlőszemet. Elment fürödni felöltözött és mindjárt indulhattak is.

Kilépve a fürdőből látta ahogy Trixx nyújtózkodik egyet majd a hasát simogatja. Reggelire mást nem is tudna enni csak szőlőt.

-Hogy nézek ki? - Kérdezte Jaden.

-Mint egy öregember. - Jött a válasz a kwamitól.

-Akkor tökéletes. - Trixx bebújt Jaden táskájába és indulhattak is. Még gyorsan összekócolta a haját, hogy szénaboglya legyen. Sajnos gyorsan beért az iskolába, volt még kb 45 perce az első óra kezdetéig, addig leült az iskola egyik árnyékos fája alatti padra „tanulni”. Nagy szemüvege miatt még egy sólyom sem tudná kitalálni, hogy csak bámulja a tankönyvet, már rég tudta az anyagot, de jól kell eljátszania a szerepét. A jó idő miatt sokan inkább kint voltak a levegőn mint a szagos termekben.

Mióta ő lett a rókatalizmán birtokosa, vagyis majdnem 6 éve, azóta jobban hall, ezért is, és mert (szerinte) 2 kilométeren belül már lehet a suli „menőit” hallani akiknek nagyobb az amúgy sem annyira nagy szám karjuk mint ahogy ők hiszik mint az agyuk.

 

Most valószínűleg nem a kicsi agyuk jár kedves Olvasó fejében hanem a kérdés, hogy hogyan is kerülhetett egy 10 éves elkényeztetett nagyképű gyerekhez a rókatalizmán amikor nincs is semmi veszély, vagyis semmi rendkívüli amit a rendőrség ne tudna megoldani. A válasz egyszerű.: Chong mester ügyetlen volt és miközben Pillangóként ugrált és ellenőrizte a város békéjét, a kezében tartott rókatalizmánt rejtő dobozkát kiejtette amikor nem figyelt mert megakadt a szeme egy díszes lovaskocsin, igen tényleg egy lovaskocsin. Nekiütközött egy lámpaoszlopnak, akkor repült egy nagyot a doboz ami egy nagyobb madáron landolt ami egy óriási ház felett repült el, akkor a madárnak elege lett potyautasából és egyszerűen levetette magáról, utolsó állomásként a ház kéményébe esett ahol szerencsére mert pont tavasz volt, nem volt szükség fűtésre. Chong mester szemei majdnem kijöttek a helyükről, száját pedig akkorára tátotta mint egy macska ásításnál. Azt a kemény 1 szál ősz haját elvitte a szél. Olyan gyorsan ment ahogy dereka engedte, sőt gyorsabban. Kicsit sem volt gyanús egy pillangó kosztümös öregember aki aszott arcát úgy tapasztja az ablaküveghez mint egy öreg néni a befőtt leárazásnál. Az akkor 10 éves Jaden meghallva a csattanást elkezdett keresgélni a kandallóban. Elég sok mindent dobált már le ahhoz, hogy tudja oda esett valami. Lesöpörte a port majd kinyitotta. Kíváncsi gyerekhez illően nézegette a nyakláncot majd felvette, akkor találkozott először Trixx-el.

Chong mester gondolta nem lehet véletlen. A lovaskocsi talán az ő hülyesége (is), de a doboz érdekes kis útja biztos a sorsnak köszönhető. Akkor nyert értelmet az érzés, hogy magával kell vinnie. Ettől független néha-néha ránézett, hogy állnak a dolgok, persze kevésbé üveghez tapadva mint először.

 

Visszakanyarodva az unalmas iskola naphoz.:

Belépve a kapun egyből kiszúrták „kedvencüket”.

~Most elveszik a pénzemet, utána megfenyegetnek. Megszívtátok barmok ugyanis a szokás kedvéért hoztam pénzt de még egy vajas kenyérre sem elég.

-Hé, Jedi öreg cimbora! - Erősen fogta táskáját, ezzel is idegességet mutatva. -Kisegíthetnéd régi barátaidat, elfelejtettünk pénzt hozni. Vagy talán gondot jelent? - A válaszlehetőségek: igen vagy igen. Sok választása nem volt.

-P-Persze... - Előkereste tárcáját ami a legparányibb agyú, a főnök rögtön elvett és kivette az összes pénzt majd a tárcát a földre dobta.

-Ennyi? Ez kevés! Öcsi, ne szórakozz velem mert tudod, hogy nem jársz jól! - Csapott a fára nagy kezével.

-Csak ennyim van, esküszöm! A szüleim nem adtak többet. - Hátrált pár lépést és máris a fánál találta magát. Tiago, a főnök elvette a táskáját és kiszórt minden benne található tárgyat, Trixx-et nem vette észre és nem szándékozott felfedni magát. Nagyot sóhajtott mert még egy rágó sem volt benne, nemhogy pénz. Erősen odalökte a fához, utána hozzávágta a táskáját, ezzel le is léptek. Mindenkinek annyira jelentéktelen volt Jaden, hogy sosem avatkozott közbe senki, emellett senkinek nem volt kedve és mersze a fiúkkal szembeszállni, pláne nem egy számukra idegennek akinek még a teljes nevét sem tudják.

A hangszóróban közölte, hogy minden iskola területén tartózkodó diák menjen a termébe, a többit a tanárok közlik. A diákok nagy része jelen volt, az a pár ember aki hiányzik majd úgy is megtudja, már csak azért is mert hetente 2x biztosan elmondják.

Megigazította haszontalan szemüvegét majd elkezdte összeszedni a tankönyveit és füzeteit. Az addig hangos beszélgetésektől és nevetéstől zengő udvar olyan üres és csendessé vált mint egy kripta.

A semmiből, vagyis nem a semmiből de Jaden nem vette addig észre, felé sétált egy lány, de nem akármilyen. Az iskola legszebb lánya, aki elmondások szerint kicsit furcsa, Selene. Minden szó nélkül elkezdte ő is felvenni a tankönyveket majd nyújtotta a Jaden-nek aki rögtön el is vette.

-Köszönöm. - Mondta kisfiús, vagy legalábbis ahhoz hasonló ártatlan hangon.

-Nincs mit. - Mosolygott. -Sajnálom amit mindig veled tesznek, nem tűnsz rossz fiúnak aki ezt érdemli. Érdekes fiúnak tűnsz. - Félmosoly kíséretében besétált az iskolába.

-Fura egy lány. - Jelentette ki Jaden.

-Mondod te aki lúzernek adja ki magát miközben fél kézzel el tudnál bánni velük.

Behúzta táskája cipzárját majd ő is terme felé vette az irányt.

A tanárok elmondták a szokásosat, vigyázzanak hazafelé, este ne mászkáljanak kint, főleg ne egyedül mert egyre veszélyesebbek este az utcák, rablók, betörők és így tovább. Jaden mindig ezen dolgozik és vigyáz Párizsra ahogy tud szóval nem kicsit szokott neki idegesítő lenni, pláne, hogy mióta Zorro jelen van kevesebb bűntény történt, amúgy sem háromnaponta szokott akció lenni. Meg tegyük hozzá azt is, hogy sokszor olyan helyen történik valami ahol épeszű ember nem jár.

Unalmasan de elteltek az órák, mindenki mehetett haza, és még egyszer, vigyázzanak magukra.

Aznapra kellőképp elege lett az álcájából, gondolta tesz levegőzik kicsit, esetleg felmegy az Eiffel-torony tetejére aludni egyet.

Hátranézett biztos nem követi-e senki. Egy üres építkezési területre ment ahol senki, még hajléktalanok sem szoktak lenni amikor éppen üres. Kinyitotta táskáját és mint a villám úgy repült ki és szívott egy nagy levegőt Trixx.

-Na vééégre! Halálra untam magam. Igazán tehetnél be valami rágcsát vagy olvasnivalót. - Panaszkodott Trixx.

-Majd meglátom mit tehetek. - Levette a szemüvegét.

-Hmp! Mindig csak ezt mondod. - Gyengén megpöckölte a kis kwami fejét amitől akaratlanul is abbahagyta a panaszkodást.

-Trixx, vadászatra fel! - Narancssárga fény ölelte körül az egész testét, pár másodperc múlva teljes róka kosztümben állt, semmi szemüveg, semmi kócos haj, magabiztosságot és komolyságot sugárzott magából.
Hirtelen a bejárat felől egy kuka dőlt el, és mint azt mindenki tudja, a kukák nem szoktak maguktól eldőlni.

-Ki van ott?! - Szögezte idegesen a kérdést a kérdőjeles emberhez.

-Hupsz. - Kecses, hangtalan balerina léptekkel jött elő, mikor megállt biccentett egyet Zorro felé. -Tudtam én, hogy érdekes fiú vagy, de ezt nem hittem volna. - Kacagott majd mosolygott Zorro-ra.

Szinte tátott szájjal nézte az önfeledt vidám lányt. Valószínűleg elmondja a barátainak vagy kevésbé rossz(?) esetben valamivel zsarolni fogja. Még azt is eltudta képzelni, hogy komornyikjának akarja. Több éven keresztül játszott lúzersége, a sok szégyen amit átélt alteregója érdekében, lehet mint a semmiért volt.  

Oldal: 1. fejezet: Hoppá!
Miraculous - Rókacsapda - © 2008 - 2024 - miraculous-rokacsapda.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat