Uram segíts:

 

 

 Mindig tudta mit kell tennie az adott pillanatban de mintha kiürült volna feje, csak állt és nézett a lányra várva szavait, hogy megtudja szándékait.

-Nos, most mit tegyek? Tehetnélek szolgámmá, kérhetnék pénzt a hallgatásomért, vagy lehetnék akár barátnőd is. - Úgy nevetett mint aki viccet hallott, Zorro nem tudta eldönteni mit gondoljon a lányról. Gonosz, esetleg bolond, vagy mindkettő? Nem tudott mit mondani. Ha elmegy, nem tudja mit akar tőle vagyis nagy eséllyel elmondja mindenkinek. Selene közelebb lépett Zorro-hoz, egy lépés választotta el őket egymástól. Először azt hitte megcsókolja, de nem. Kicsit felnézve mélyen a szemeibe nézett, mintha keresne valamit a fiú világoslila szemeiben, mintha kutakodna benne, mintha a sötétkék szemeivel a lelkébe akarna látni, hiszen a szem a lélek tükre. Ahogy egyre tovább nézett szemeibe úgy annál jobban kezdett feszültté válni. -Ahogy gondoltam. - Tett hátra pár lépést, ezzel akarva-akaratlanul megnyugtatva Zorro-t.

-Nyögd ki végre mit akarsz. Csak, hogy tudd, nem leszel több ha mindenkinek azt mondod, hogy együtt vagy Zorro-val. - Erre Selene ismét elkezdett nevetni.

-Ne haragudj, de nem vagy az esetem.

-Te se nekem. Mondd, mit akarsz, hogy tartsd a szád és mehessünk a magunk útjára?

-Azt hiszem ez nem fog összejönni. Legyen elég annyi, hogy biztosra veheted, hogy még találkozunk, kis Rókám, és ne aggódj, lakat van a számon. - Megfordult és a kijárat felé indult, de még mielőtt kilépett volna visszanézett Zorro-ra. -Majdnem elfelejtettem, a nevem Selene Legrand. - Ezzel távozott is magára hagyva a fiút.

-Ez most... KOMOLY?! Vadászatnak vége! - Ezt kimondva visszaváltozott civil formájába.

-Most nagy pácban vagyunk. - Mondta Trixx.

-Van tipped mit akarhat?

-Tényleg nem tűnt fel?

-Mi?

,,-Legyen annyi elég, hogy biztosra veheted, hogy még találkozunk.„ Ha jól gondolom akkor a társad akar lenni, vagy valami ilyesmi.

-Ezt tiszta röhej. Bolond, de, hogy ennyire? Teljesen haszontalan az a bolond tyúk, maxium golyófogónak jó ha rám lőnek.

Felvette haszontalan és borzalmas szemüvegét és gyors léptekkel hazament. Ledobta táskáját a sarokba majd egy jól irányzott ugrással az ágyat mélyesztette.

-Tri, iegtö e a lia. - Szavait nem lehetett érteni mert fejét a párnába mélyesztette.

-Bocsesz de ezt a nyelvet nem értem.

-Mondom: Trixx, idegesítő ez a liba!

-Jól van na, ne mérgelődj!

-Ne haragudj, de van okom mérgelődni.

-Ez így van, de egy iskolába jártok, a kommunikáció könnyedén megoldható köztetek, szünet, lyukasóra, iskola után, bármikor. Ne idegeskedj ezen mert nem tudsz mit csinálni, ami megtörtént az megtörtént.  

-Igazad van, de akkor is aggasztó.

-Hagyd abba, árt a szépségednek ha ennyiszer ráncolod a homlokodat.

-Mondod te.

-Ezzel még is mire célzol?!

-Ugyan, semmire.

 

Napom teltek el bármi változás nélkül, Selene nyilvánosság előtt úgy viselkedett Jaden-nel mintha semmit nem tudna, ennek egyrészt örült de másrészt zavarta. Szándékát sejtette de biztosra nem tudta, és mivel nem ismeri a lányt nem tudja mennyire erős a lakat a száján. Párszor mikor volt alkalma próbált beszélni a lánnyal de sosem sikerült, elkerülte. Ezért hát eldöntötte, hogyha finoman nem megy akkor drasztikusabb lépéshez folyamodik.

-Trixx, vadászatra fel! - Átváltozott és várt amíg Selene kijött az iskolából és hazafelé vette az irányt. Mikor befordult a sarkon egyszerűen felkapta és az Eiffel-torony tetejére vitte majd felérve letette. Első dolga nem az volt, hogy csodálkozott, ordibált vagy kérdéseket tett fel elrablójának hanem teljesen nyugodtan minden ijedtség nélkül megigazította hosszú szőke haját amit a szél szénakazallá fújt.

-Mit szeretnél kis Rókám? - Zorro lehúzta maszkját, mivel senki nem látja meg és álarca még így is rajta van nem lehet belőle gond ha életében először lehúzza.

-Mit akarsz?

-Tessék?

-Mi a fenét akarsz tőlem?! Nem érem be azzal a semmilyen válasszal amit adtál. Konkrétan akarom tudni. - Selene kiült a torony szélére, lelógatta lábait és előre nézett.

-Mindig akartam egy aranyos kis rókát, olyan imádni valóak.

-Te nem vagy épelméjű, ez már biztos.

-Csalódást kell, hogy okozzak, de épelméjű vagyok.

-Akkor viselkedhetnél úgy. Válaszolj a kérdésemre. - Zorro idegei egyre feszültebbek lettek.

-Nem mondtam volna? - Zorro vett egy nagy levegőt majd lassan kifújta.

-Nem.

-Egyszerű a történet: Társulni akarok veled. A személyiségedet nem túlzottan kedvelem, meg téged sem, de érdekesnek tartalak, és a szuperhős életet is, eseménydús.

-Vagyis nem tudsz mit csinálni szabad idődben és megadatott a lehetőség.

-Ez nem teljesen igaz, lenne mit csinálnom. Meg hát, nevezhetjük sorsszerűnek is a dolgot.

-Mi a sorsszerű abban, hogy követtél engem és szerencséd, nekem szerencsétlenségem?

-Mást is követhettem volna de rád esett választásom. Éreztem benned valami különlegeset, és a megérzéseim sosem csalnak.

~Embereket szokott követni szabadidejében? Ez elég ijesztő. -Ha annyira hősködni akarsz, embereken segíteni vagy mit tudom én, hogy képzelted ezt, legyél rendőr, nekik is van némi hasznuk.

-Az unalmas. Rálőni valakire, semmi kihívás nincs, túl könnyű.

~Még lőni is tud. Remek, kifogtam egy Gasai Yuno-t! -Ezt mégis, hogy képzelted? Maximum golyófogónak lennél használható, semmi többre.

-Ez nem igaz! Mesterlövész szinten lövök, tudok kardot forgatni, nincs tériszonyom és túlzottan az életemet sem féltem, ráadásul finom csokis sütit tudok sütni. - Dicsekedett, és tényleg, büszke volt.

~Peeeersze, végül is harc közben majd pont leülök sütikézni és tejecskét inni, agyatlan. -A nincs tériszonyod és a nem félted az életed nekem miért lenne hasznomra, és, hogy jön ide?

-Komolyan. - Forgatta szemeit. -Miért nekem kell mindent csinálnom... - Felállt helyéről és egyszerűen, könnyedén mint olyan természetes lenne lelépett a toronyról, egyenesen a mélybe zuhanva.

-IDIÓTA! - Zorro utánaugrott, sikerült elkapnia majd karjaiban tartva visszament a torony tetejére. Letette, de jobb kezével fogta a jobb csuklóját, biztos ami biztos. -Ekkora idiótát még életemben nem láttam! Mi van ha nem sikerül elkapnom téged?!

-De sikerült. - Kacsintott. -Mindenkit megmentesz, így hát nincs mitől félnem, és nem kell aggódnom, nem szokásom csak úgy ok nélkül leugranom. Ja, és ha nem tudnád, több életem van mint egy macskának úgyhogy egykönnyen nem halok meg.

~Ez kész... Költözök Spanyolországba.

-Hidd el, nem leszek a terhedre, sőt...

-Mi van ha nemet mondok?

-Akkor egyszerűen ország-világnak kiordítom, hogy te vagy Zorro. - Ezt fülig érő mosollyal mondta, amitől szerencsétlen hősünkben összetört valami.

-Re-n-d-be-n... - Fogait összeszorítva nyögte ki nagy nehezen. De mi mást tehetne? Tényleg mindenki megtudja ha nem egyezik bele, így legalább titok marad, és reményei szerint ahogy jött úgy elmegy a kedve. Amint rájön, hogy az élete nem annyiból áll, hogy idegesítő fruskák futnak utána máris minden kedve elmegy a dologtól.

-De vannak feltételeim! Nem csinálsz magánakciókat és azt teszed amit én mondok, ez nem gyerekjáték!

-Rendben! Köszönöm! - Hirtelen megölelte Zorro-t, akit ugyan napi szinten szoktak halálra ölelgetni otthon, de akkor valahogy szoborrá változott.

-Ha nem engedsz el 2 másodpercen belül, idefent hagylak. - Rögtön elengedte és hátrált egy lépést.

-Tényleg, még nem is mondtad. Kit tisztelhetek Zorro alatt?

-Jaden Chevalier...

-Hmmm... A morcos életkedv nélküli szénakazal jobban illene hozzád.

-Felőlem, csinálj amit akarsz. - Leugrott a toronyról és egyenesen hazament, csak egy dolog maradt ki.

 

 

-HÉ!!! ITT FELEJTETTÉÉÉL! ZORRO!!!  

Oldal: 2. fejezet: Uram segíts
Miraculous - Rókacsapda - © 2008 - 2024 - miraculous-rokacsapda.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat